A táltosság, a hit és az ősiség

Természetesen csak gondolatokat írok a teljesség igénye nélkül. Biztos van teljesség, de nem hiszem, hogy égi segítség nélkül bárki is rálátna. Viszont ha valaki égi segítséget említ, hitetlenkedéssel és azonnali kirekesztéssel találja magát szemben. Sok nevet említhetnék, akiket szívesen hallgattam, olvastam, hittem, de szomorú, hogy a legtöbbször ők is szembemennek egymással. Persze ezzel sincs baj, csak sokszor ezek a nézeteltérések átváltanak gyűlölködésbe, a másik szapulásába. (El kell fogadnunk, ilyen a világ, és azt is, mi tettük ilyenné. Valószínűleg erre van szükségünk a gyorsabb haladáshoz.) A magyar ősvallások az egyéni útra és felelősségre építettek. A magyar vagy akármilyen (pl. dél-amerikai) táltosság nem mindig volt látható, volt rejteki is, és valószínűleg ma is az (vagyis ebben a téridőben érzékszerveinkkel nem racionalizálható). El kéne felejtened végre, hogy nem csak az létezik, amit látsz!

Büün vallásunk - a kilenc bűvölet vallása - ősiségét illetően is nagy a szórás, vannak, akik akár több tízezer évről beszélnek. A lényeg, hogy büün vallásunk mindig az egyén szabadságát védte és hangsúlyozta, így érthetően nem volt megfelelő egy hierarchikus állam (nevezzük akárhogy) berendezkedésének.  Hamar háttérbe szorult a felülről irányított vallásokkal (zoroasztrizmus, zarathuszrizmus, manicheizmus, szeredásság stb.) szemben, és itt nem az isteni irányítottságra gondolok. Ez a magyar ősvallás a világot állandó változásban és mozgásban lévő energiaként képzeli el, amely energiaformákként megjelenik, alakot ölt és nem veszik el.

Fent vagy lent?

Világunkban - és itt a háromdimenziós fizikai síkunkra gondolok -, ebben a térben, amit érzékszerveink látnak, hallanak, tapintanak, szagolnak, ízlelnek, vannak irányok. Elménknek el kell helyeznie téridős világában mindent, mert küszöbőrként ez a dolga. Az időről most nem beszélek, bár szintén megér egy fejezetet. A hatodik érzékről említést se teszek, ez a sáv már nem az elme, hanem a szív fennhatósága alá tartozik.

A minket ért hatások érzékszerveink szűrőjén jutnak el hozzánk, csak abban a sávban, amelyek érzékelésére képesek. (A bagoly jobban hall, a sas jobban lát, a kutya jobban szagol, a denevérről meg ne is beszéljünk.) A rengeteg információról, amely ér minket, fogalmunk sincs, mert figyelmünk képtelen egyszerre többezer jelzést befogadni.

Az irányok is illúziók, mert ha valakivel szemben állva beszélgetek, már a jobb és bal is problémát okoz. Ha Portugáliából felhívom új-zélandi barátomat, és mindketten felfelé nézünk, akkor pont két ellentétes irányt vettünk célba, mivel a két ország egymással szemközti oldalon található, de különböző földrajzi helyzetben. Ki van fent és ki van lent? Itt már nincs tudomány, nincs igaza vagy igazam, ez a szubjektum, sőt inkább az objektív valóság!

Most elért minket az igazság kérdése is. Nagy I-vel Isteni Igazság, kis i-vel i-gazság. A gazság is megér egy elmélkedést, hogy ne mondd állandóan: igazam van! Az Igazság mindig együtt jár a Szer-etettel, mert már Te is jól tudod, az igazi Szeretet mindig igazságos, az Igazság meg nem nélkülözheti a szeretetet.

Újra szerelem

Elcsépeltnek, lerágott csontnak tűnő téma, ha őszintén belegondolok, tényleg az. Mégis azt tanácsolom, ugorjunk neki! A szer kezdőtag törvényt jelent, az elem szót meg remélem nem kell magyarázni. Egy biztos, ha létezik egység, akkor itt az anyagi világban hasítottan, csak félként szaladgálsz. Nem érted, miért esel állandóan szerelemből szerelembe a másik feled keresve.

Egyszerű a válasz, az örökös hiányt akarod pótolni, azt a feledet, amelyik éppen nincs jelen. A hiányzó fél hollétét illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a másik felünk is testben van itt a Földön, mások szerint "odaát" maradt. Ezt a feledet keresed állandóan, még tudatlanul is érzed, ez a félség (feleség) kevés, ennél többre, egységre van szükséged.

Akárhogy is van, a szerelmi egyesülés gyógyír és hiánypótló. Más kérdés a válaszreakció, a gyakorlati megoldás, a szerelem állandó hajszolása, a virágról virágra repülés, mert már nem a kielégülés "unio mystica"-járól (rejtelmes, titkos egyesülés), hanem a vad vágyak tombolásáról szól. Hidd el, ez nem vezet sehova, csak a csömörhöz, az életuntsághoz és a lelki kiégettséghez.

Kívánom, hogy találd meg a párod, akivel tiszta szívből adtok egymásnak segítséget, megértitek helyzeteteket, és kézen fogva indultok haza. Adjon az ég ehhez kitartást és felébredést!

A bonyolult világ

El kell hogy keserítselek... a világ egyszerű, legalábbis egyszerűbb, mint gondolnád. Nagyon jó védekezési stratégia részedről bonyolulttá nyilvánítani, mert így akár hasznot is húzhatsz az áldozati bárány szerepkörből. Ismerős hozzáállás! Ha a jelenben vagy és figyelsz otthon is, munkába menet a buszon, metrón, villamoson, vonaton stb., csak az ismerős történeteket hallod. Többek között azt, nem tehetek semmiről, becsaptak, kihasználtak, hülyére vettek, kirúgtak az állásomból, megcsalt a párom, és sorolhatnám napestig. Mikor mondod végre azt, hogy én tehetek róla, mert nem vettem semmit komolyan, nem előztem meg a történéseket, nem avatkoztam közbe, nem változtattam.

Könnyű út másokra hagyatkozni, sőt függeni családtól, közösségektől, mindenkitől. Mindig külső közvetítést akarsz, nem bízol magadban, egyszerűen átengeded másoknak az irányítást. Lusta vagy, nem képzed magad, megrekedsz, lemaradsz, már nem értesz semmit, nem látsz tisztán. Játékszere lettél a családnak, az egész rokonságnak, munkatársaidnak, főnökeidnek, a szomszédnak, az orvosnak, az egyháznak.

Megbocsájtás

Nagy próba, szinte a legnagyobb feladat az elme és az ego együttesének. A nagybetűvel írt Megbocsájtás feltételezi a magasztos, tudat által vezérelt, megérkező embert. Legalább annyira megkívánja az érettséget, mint az esti Hálaadás a napközben megtörtént rosszért is. Lásd be az élet nem "lufi, rágó, zsákban futás" (egyik barátnőm aranyköpése a sok közül), mert ha nem mersz elmozdulni a nyugvópontodról, nem fogsz fejlődni és a tanulás (hitem szerint, amiért megszülettünk) elmarad.

A téridőben (most itt a Földön) egovezérelt megbocsájtás mögött mindig felsejlik az érdek valamelyik formája. Sokszor még a szülőket is szeretetotthonba adják, ha szükség van a házukra, lakásukra. A történetben, amit utána hallunk, a többszöri tisztára mosás következik. (Lelkük rajta, az csak az ő i-gazságuk). Ha viszont nincs semmi haszon a láthatáron ... tojnak rá, és haragszanak tovább az illetőre.

A mindenség és az érzések valósága

Már unásig hallottuk, a világegyetem végtelen. Elképzelni mégsem tudjuk, mert véges eszközünkkel az agyunkkal (terjedelme miatt a térben, a halál miatt az időben behatárolt) próbáljuk fölfogni. A szívünk energetikájáig már sajnos el sem jutunk. Azt is föltehetnénk kérdésként, hogy tényleg az agyunkkal, hiszen mérések szerint benne sokkal gyengébbek az energiák, mint körülötte. Hol is vannak a gondolatok?

Nem vagyok tudós, de azt belátom, hogy a MINDenség MINDent tartalmaz, és erre MIND szükség van még akkor is, ha az MINDenkinek sokszor rossznak tűnik. Ha az álmodást is idevesszük, egyre nagyobb a zűrzavar, mert megszűnik számunkra a "szamszára", a fizikai világ, és az álom valósággá válik. Most akkor mi a valóság?

Ha akarsz változni, lehet változni!

Nagyon merevek, rugalmatlanok, mondhatni változásra képtelenek vagyunk. Ha rossz napod van -valld be, ez számtalanszor megesik- kilátástalannak látod a holnapot, a holnaputánt, az egész jövőt. Öregszel, félsz a haláltól, és ezt természetesnek veszed, mert körülötted is mindenki ezt mondja, sőt így is érzi. Ilyen egy átlagember, de te döntesz, maradsz vagy változol.

Nem kell beállni a sorba, felülemelkedhetsz problémákon -főleg úgy, hogy igyekszel gyorsan megoldást találni, nem halogatsz a végtelenségig-, fiatal maradhatsz még testileg is, és elfogadhatod, hogy eljön mostani testedben járt utad vége. Már te is tudod, hogy egy végtelen világegyetemben semmi nem lehet véges, így az élet sem. Ennek megértéséhez nem kell felturbózott elme, csak hibás logikával hiheted az ellenkezőjét, "az egyszer élünk"-et.

Utolsó csöngetés...

Nem működünk jól! Ez alatt azt értem, elvétjük a jelent a múlt és jövő miatt, kesergünk ahelyett, hogy "édesek" lennénk, nem tudunk a belső utunkról, bezzeg másokról mindent, legalábbis úgy véljük. Ha segítséget kérsz, megsértődsz, ha nem kapod meg, pedig a másik mindent megmozgatott. Állandó a küzdelem, okosabb akarsz lenni másoknál, egyszerűen nem viseled el, ha nem kerekedsz a másik fölé. Nem fogadod el, hogy nem működik mindenki úgy, ahogy te.

A világ olyan amilyen, de biztosan nem az, aminek látszik vagy amilyennek elhitetik veled. A merev szabályok, nézőpontok, ideológiák ideje lassan lejár. Ha nem érted, lemaradsz, és egyre nehezebb lesz felzárkóznod. Azt fogod látni, csak probléma jön probléma után, és egyre rosszabbul fogod érezni magad. Még mindig nem jössz rá irányítottságaidra, nem veszed kezedbe sorsodat, sodródsz tovább. Ez az igazi mókuskerék! Csak Tőled függ, mikor vetsz ennek véget.

Óvatosan a befolyásolással

Egy inkarnáció alatt születéstől halálig sok-sok minden történik velünk, körülöttünk. Mindig résztvevők vagyunk, akár hisszük akár nem.

Ha nem vagy tudatos (nem vagy a toppon), akkor is elérnek a hatások. Érdemes ott lenned (a jelenben), figyelned, hogy tanulság lehessen számodra bármi, ami megtalált. Sajnos mindennel azonosulsz ahelyett, hogy tudatosulnál. Elhiszel olyan véleményt, kritikát is, amelyet józan ésszel, jelenléttel visszautasítanál. Hagyod magad bemocskolni mások által, mert egyszerűen hitelt adsz ítéleteknek. Ne feledd már az is hiba, ha hagyod magad letéríteni a saját utadról. Ne ülj fel a környezetedben élők "jobban rálátok, mint te" véleményére.